Üdvözöljük újra a hangyák világában. A közelmúltban tett túráink során egy gyönyörű és néha vitatott, Európában igen gyakori fajjal találkoztunk: Myrmica rubra, más néven európai tűzhangya vagy közönséges vöröshangya. Ennek apropóján lássunk egy gyors áttekintést!

Az európai tűzhangyák, tudományos nevükön Myrmica rubra, azonosítása nagy kihívást jelenthet, mivel aprók, és levelek és sziklák alatt fészkelnek. Ezek a hangyák jellemzően 4-5 mm méretűek, és sárga és barna színűek, ami jellegzetes vöröses megjelenést kölcsönöz nekik, ami a latin nevükben is tükröződik: "Rubra", ami "vöröset" jelent.

Közvetlen napfényben megfigyelve ezek a hangyák aranyszínűnek és kissé áttetszőnek tűnnek, míg árnyékban sötétebb, bronzos árnyalatot vesznek fel. Testükön a fejtől a mellkasig futó barázdák találhatók, amelyek egyedi, szinte törzsi megjelenést kölcsönöznek nekik.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a fejüket, láthatóvá válik a háromszög alakú, aranyszínű szőrökkel díszített alakjuk és a hosszú, vékony szárnyuk, amely az antennájuk első szegmense. A levélnyél, vagyis a derékrész két részre oszlik, és az utolsó csomópont látszólag egybeolvad a hasüreggel. Magát a hasat finom, világos szőrzet borítja, amely valójában az egész testükre kiterjed. Emellett a lábuk is világosabb színű, mint a testük többi része.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a hangyák fullánkkal rendelkeznek, így képesek hatékonyan védekezni. Ezért, bár kicsik és érdekes megfigyelni őket, bölcs dolog óvatosan bánni velük.

Az európai tűzhangyák, vagy Myrmica rubra, Európában őshonosak, és a mérsékelt éghajlaton élnek. Idővel Észak-Amerikába és Japánba is átterjedtek, gyakran az emberi kereskedelmi útvonalakon keresztül.

Ezek a hangyák jellemzően a nedves réteket és kerteket kedvelik Nyugat-Európában. Bár erdőkben is megtalálhatók, ez inkább az orosz és kelet-európai régiókban jellemző. Előszeretettel fészkelnek a folyók vagy mocsarak melletti nedves talajban, és nem igénylik a magas hőmérsékletet életciklusuk befejezéséhez. Ez az alkalmazkodóképesség lehetővé teszi számukra, hogy egyszerű földi üregekben is túléljenek, és még a rövid ideig tartó árvizeket is elviselik.

Ezek a tulajdonságok a Myrmica rubra-t potenciális inváziós fajjá teszik, mivel különböző körülményeket képes elviselni, és gyorsan új kolóniákat hoz létre. Mivel euritopikusak, a környezeti feltételek széles skáláján képesek élni, ami tovább fokozza terjedési és gyarapodási képességüket.

A Myrmica rubra, azaz az európai tűzhangya fészkének megtalálása valóban nagy kihívást jelenthet!

Ezek a hangyák rendkívül mozgékonyak, és szükség esetén gyorsan át tudnak költözni, ami lenyűgöző túlélési képességeiket mutatja. Poligynus és polidómikusak, ami azt jelenti, hogy egy-egy kolónia több, ebben az esetben akár több tucat királynőnek is otthont adhat, és a fészek több helyen is elhelyezkedhet.

Homokos talajban a fészkük általában nem megy 1 méternél mélyebbre. Normál talajban általában kb. 20 cm mélyen ásnak a föld alá, gyakran moha, kövek vagy levelek alá, és kis kamrák hálózatát hozzák létre. Bár életciklusukat még tanulmányozzák, azt tudjuk, hogy nyilvánvalóan vannak tojásaik, lárváik és meztelen bábjaik is. Érdekesség, hogy a lárvák a kifejlett hangyákkal ellentétben képesek rágni, ami segíti őket a gyors növekedésben a fehérjefogyasztás révén. Lárváik táplálására a Myrmica rubra hangyák vadásznak és döglött rovarokat dézsmálnak. 

Néhány fészket más fajok, például a Formica rufa fészkeinek közelében figyeltek meg. Bár az együttélés lehetségesnek tűnik, mindkét faj levéltetű-tenyésztő, és időnként versenyezhetnek a levéltetvek "marháinak" ellenőrzéséért. A Myrmica rubra hangyák mézharmatot gyűjtenek a levéltetvekről, és azt a trofallaxisnak nevezett folyamat révén megosztják testvéreikkel.

Augusztus közepén fedeztünk fel egy fészket, és amint láthatjuk, az alate hangyák (a hímek és a nőstények egyaránt) éppen a nászrepülésre készülnek, amely Európában az időjárástól függően augusztus és szeptember között zajlik. Ezek a hangyák októbertől márciusig téli álmot alszanak 5-8 Celsius-fok közötti hőmérsékleten.

A természetben, amikor egy Myrmica rubra hangya meghal, a testvérei körülbelül 3 méterre viszik a kolóniától, és otthagyják a testét. Néhány más fajjal ellentétben nem hoznak létre temetőket vagy szervezett hulladéklerakókat.

Az európai tűzhangyák, annak ellenére, hogy csípésükről és az emberi kertekben való fészkelésükről híresek, létfontosságú szerepet játszanak az ökoszisztémában. Létfontosságúak a szerves anyagok lebontásában és a talajok regenerálásában. Tehát, ha legközelebb találkozik ezekkel a hangyákkal, próbálja meg nem zavarni őket. És ne feledje, bármennyire is csábító, ne tegye a lábát vagy az ujjait túl közel hozzájuk!