Helló mindenkinek! Ma egy lenyűgöző utazásra indulunk az Polyrhachis dives, más néven aranyfarkú hangyák világába.

Az Polyrhachis dives figyelemre méltó alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és a legkülönbözőbb környezetekben, többek között bambuszligetekben, nedves régiókban, mangroveerdőkben és lombkoronákban is jól érzi magát. Általában félvárosi területeken, például parkokban és kertekben is megtalálhatóak, és akár 2100 méteres tengerszint feletti magasságban is megfigyelhetők.

Ezek a közepes méretű, aranyszínű hangyák fásszárnyúak, főként Délkelet-Ázsia fáin élnek, Japántól Észak-Ausztráliáig. Ausztráliában a nyílt szavanna-erdőket és a mocsaras part menti síkságokat kedvelik. Itt nagy, többkamrás fészkeket építenek selyemből és kartonból, és ezeket a szerkezeteket a kisebb fák és bokrok ágaiba és leveleibe építik be.

A japán Okinawán ezek a szorgalmas hangyák lárvaszerű selyemmel ragasztják össze a leveleket, hogy fészket alakítsanak ki a fák között. A közelmúltban a szigeten észak felé terjeszkedtek, bár a populáció növekedésének oka rejtély marad.

Most pedig nézzük, mitől olyan különlegesek. Az Polyrhachis dives dolgozók általában 6-8 mm hosszúak, míg a királynők sokkal nagyobbak, 12 mm körüliek. Elképesztő fémes csillogásuk van, nagyméretű gasztronómiai felületükön csillogó sárga vagy ezüstös sávokkal, ami megkülönbözteti őket más Polyrhachis fajoktól. Ezért is nevezik őket gyakran aranyfarkú hangyáknak.

Nevük etimológiája betekintést nyújt megjelenésükbe: A "poli" az ógörögben "sok"-at jelent, a "rhachis" pedig "gerincet" vagy "gerincet". A mezoszómára, vagyis a középső testrészükre jellemző, hogy a végződéseknél tüskék vannak, amelyek védekező mechanizmusként szolgálnak a ragadozókkal, például a hüllőkkel szemben. Ezek a hangyák könnyen felismerhetők sűrű, ezüstös szőrzetükről, amely az egész testüket borítja, különösen a gyomrukon.

Polyrhachis dives monomorf, ami azt jelenti, hogy az egyedek általában egységes megjelenésűek, bár a generációk között megfigyelhetők kisebb méretbeli eltérések. Ezenkívül regionális különbségek is vannak: Az ázsiai P. dives mélyebb bevágásokkal rendelkezik a fején és ívesebb tüskékkel, mint ausztrál és új-guineai társaik.

Figyelemre méltó, hogy ezek a hangyák gynopolimorfizmust mutatnak, ami kétféle királynő jelenlétét jelzi: a mikrogyénekét, amelyeknek a mezoszómája valamivel nagyobb, mint a dolgozóké, és a makrogyénekét, amelyek jelentősen nagyobbak. Mindkét királynőtípus képes egyazon kolónián belül együtt élni.

Az Polyrhachis dives kolóniák több királynőt is képesek befogadni - akár körülbelül 50 királynő is lehet, akik harmonikusan együttműködnek. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy kolóniáik jelentős méretűvé, néha több tízezer munkáshangyából állóvá nőjenek. Szuperkolóniáik olyan sűrűn lehetnek benépesítve dolgozókkal és királynőkkel, hogy populációjuk pontos becslése kihívást jelent. Egy-egy fészek néhány száz és több tízezer hangya között lehet, beleértve számos királynőt is.

Az Polyrhachis dives jól ismert agresszív viselkedéséről, ha fenyegetés éri. Annak ellenére, hogy nincs fullánkjuk, rendelkeznek egy klasszikus védekezési mechanizmussal: hangyasavat tudnak permetezni a hasuk hátsó végén található acidopórusból. Ez a tulajdonság a Polyrhachis hangyákra jellemző, bár ennek a viselkedésnek az intenzitása és gyakorisága eltérő lehet.

Agresszív hajlamuk mellett ezek a hangyák jelentős mennyiségű táplálékot fogyasztanak, és ezzel jelentős hatást gyakorolnak az ökoszisztémára. Aktívan vadásznak és dögönyözik a rovarokat, valamint cukoralapú táplálékot gyűjtenek. Képesek egy tücsköt a külső vázáig elfogyasztani.

Egy beltéri kolóniával végzett kísérlet során megfigyelték, hogy a hangyák kivételesen jól fogadták a szerves mézet, ami rávilágított arra, hogy a hangyák nagyon kedvelik ezt a különleges táplálékforrást.

Polyrhachis dives gömb alakú fészket építenek különböző anyagokból, többek között talajból, apró kövekből, növényi anyagokból, sőt állati ürülékből is. Ez a keverék habarcsot képez, amely összeköti a leveleket és más növényi anyagokat, bonyolult és tartós fészket alkotva.

Selyemmel alakítják ki fészküket, amelyet a lárvák közvetlenül a bábozódás előtt készítenek. Ez a munka kevesebb együttműködést igényel, mint az Oecophyllák szövési stílusa, de az anyagokat továbbra is a földről gyűjtik.

Sajnos alkalmazkodniuk kellett az emberekhez, fészküket a szemétből és elhagyott épületeinkből építik.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a korai Polyrhachis hangyák fákon éltek, és fészkek építéséhez lárvák selymét használták. Idővel egyes fajok a föld alá költöztek, és felhagytak a selyem használatával. Néhány faj azonban visszatért a fákon való élethez selyem használata nélkül, míg két faj pókselymet használ a sziklákon való fészeképítéshez. Az Polyrhachis dives selyem valószínűleg nem nyújt védelmet a paraziták ellen, ahogy az általuk épített karton sem.

Néhány utolsó apróság: Ez egy rovartól elég hosszú, de nem sok a Lasius királynőkhöz képest, amelyek akár 30 évig is élhetnek.

Az Polyrhachis dives hangyák segítenek a fák kártevőinek szabályozásában, és a veszélyeztetett kínai pangolin táplálékának részét képezik, így ökológiai szempontból fontosak.